Angel Stray búvóhelye - Az AA-22-4110-B jelzésű raktárház

Hozzászólások száma : 20 Join date : 2011. May. 29.

A raktárépület alapvetően nem túl nagy. Alig nagyobb egy családi háznál. Kis lerakat volt még mikor a Zero-G kis vállalat volt. Mára üresen áll. Az alsó emelet tizenöt méter széles és huszonöt méter hosszú. Fölül csak egy körgaléria van acélból, ami már elég rozsdás (és ahová lépcsőn lehet feljutni), és egy kis nyilvántartó bódé, melyben egy négy méterszer hat méteres szoba található, plusz egy vécé és egy fürdő, meg egy minikonyha. Ez utóbbi hármat Angel javította meg. Ezen kívül kipakolt innen mindent, jelenleg csak egy kétszemélyes, rozoga ágy áll itt (Ezt találta.), egy asztal, egy kis hűtő, és két szekrény. Az egyik ablak mellé támasztva pedig a híres-neves mesterlövészpuska. Az alsó rész tele kacatokkal, amiket a lány azért gyűjtött össze, hogy abból építkezzen, abból alkosson új dolgokat.

Az alsó szint széles ajtaján Lorcan MacAllister a karjaiban hozza be a kis szökevényt, miközben beüget velük Rébusz, Angel nagytestű kutyája is. A lány körbepillant, majd rámutat a lépcsőre.
- Ott fel, és be a szobába.
Mondja lágyan, és küzd az ellen, hogy átölelje a fiatalember nyakát. A szemeiben Lorcan egyfajta fehér páncélos szőke herceg, aki a megmentésére sietett. Már nem is foglalkozik azzal, hogy térde vérzik, az egyetlen dolog, ami érdekli, az a fiú. A romhalmazkupacokon kersztülnavigálja szegényt, majd fel az emeletre.
- Hát, itt élek én... Tudom, nem a legjobb... - Látszik, hogy szégyenkezik, elvégre egy herceget nem így illik fogadni.

Előzmény: Iparnegyed utcái

Ahogy bejutott az alsó szinten, körbenézett, de az összevisszaságon kívül mást nem lát még most, hatodik körbenézés után sem. A lány navigálását követve halad egy lépcső felé, ahonnan egy szobába jutnak. Felméri a terepet, és a körülményekhez képest a lehető leggyengédebben teszi le Angelt az ágyára. Aztán kilép, hogy vizet találjon, amit kb öt perc kutatás után talál is, megnedvesít egy másik rongyot, és visszatér a szobába. Gyengéden leveszi a kendőt a lábáról, és a vizes ronggyal kezdi el törölgetni a seb környékét, próbál óvatosnak lenni.
- Bocsi hogyha fáj, nem nagyon megy nekem ez az orvososdi, de azért igyekszem - pillant fel a lányra, és folytatja ezt a tevékenységet. Mikor végez, nem köti be a sebet.
- Nem, de az én kis kuckóm se jobb szóval.... nem számít, nem ez a lényeg, de nem válaszoltál nekem - mosolyog és legyint, neki ez a szállás semennyivel sem rosszabb mint egy puccos szálloda.

Hozzászólások száma : 20 Join date : 2011. May. 29.

- Azért követelek, mert... - Itt felszisszen a seb tisztogatása közben. - Mert felismertél, de nem rohantál egyből a polgárvédelmisekhez, és... - Újabb szisszenés. - És úgy éreztem, jó ember lehetsz, és... - Szisszenés. - Már egy éve élek teljesen egyedül, és valljuk be hiányzott... - Szisszenés. - Némi társaság. Köszönöm!
Mondja hálás mosollyal, majd felkel, elbiceg egy szekrényig, kivesz egy adag gézt, egy kis üveg alkoholt, és leveszi nadrágját Lorcan szeme láttára, hogy bekösse a sebét. Sajnos nincs tisztában a szemérmesség és a szégyenlősség fogalmával, pláne nem érti, miért kéne takargatni fehérneműjét.
- Amúgy még be sem mutatkoztam. Angel Stray vagyok. Ő pedig... - Fejével a kutya felé bök. - Rébusz. És benned kit tisztelhetek? - Kérdi, mikor végre bekötözi teljesen a sebet, és egy másik nadrágot vesz ki egy szekrényből, és felhúzza.

- Hát tudod, elég sokat láttam az arcodat, főleg azokon a plakátokon, de nagyon előnytelen kép, nem hiszem hogy aki nem tudja mit keressen, felismerne. Az emberek többsége fiúnak lát ha elrejted a hajad hosszát szóval... - von vállat ez nem olyan nagy dolog, de már másodjára hallja hogy valószínű jó ember lehet.
- Ne.. ne mondj nekem ilyesmit, nem vagyok jó ember, illetve... szerintem nem - vakargatja egy kicsit a tarkóját, nem tudja mit kezdjen a helyzettel, aztán szó nélkül nézi ahogy a lány a szekrényhez lépdel, ami történik azt... nem tudja pontosan megfogalmazni.
- Ehm, izé...bocsánat... én.. mindjártvisszajövök - hadarja el a végét, és felpattanva az ágy mellól, ahol eddig térdelt hogy ellássa a lányt, kiviharzik a szoba elé. Nem akar ő semmi olyasmit, ami... szóval amihez ezt látnia kellene. Behunyja a szemeit, és vesz pár mély levegőt, de szemei elől csak nem tűnik el a majdnem meztelen lány képe.
~Egek...micsoda test... és ááá. nem nem nem! Tűűnés innen...~
- Szólj ha visszaöltöztél, akkor visszamegyek - szólal meg már rendezett hangon, de még vadul él enne az élmény.

Hozzászólások száma : 20 Join date : 2011. May. 29.

Értetlenül néz az ajtó felé, majd kinéz az ablakon. Késő van... Nagyon is. Jó kislányok ilyenkor már alszanak. Inkább levetkőzik teljesen, majd felvesz egy olyan pizsamát, amilyet általában a fiúk hordanak, belebújik egy pár régi papucsba, és kilép az ajtón.
- Gyere be! Miért rohantál ki? Valami rosszat mondtam?
Ezzel besétál, lerúgja papucsát, és leül az ágyra törökülésben.
- Amúgy te még nem mutatkoztál be. Vagy névtelen szeretnél maradni, megmentő hercegem? - Kérdi mosolyogva, de azonnal elpirul.
Közben Rébusz is letelepszik az ágy mellé, lehajtja fejét lábaira, és egyből elalszik. Angel pedig... Nos, ő odanyúl a puskájáért, és az ágy mellé húzza.
- Elnézést, én így alszom. Ha hívatlan vendég jönne, jobb, ha felkészült vagyok...
Ezzel egy táskára bök a fejével.
- Összekészítve ruhák, étel, ital. Baj esetére.

Agyában vadabbnál vadabb képek kergetik egymást, melyek Angelről szólnak, csak éppen fehérneműk nélkül, majd mikor kilép fél szemmel pillant rá, és megnyugszik hogy fel van öltözve.
- Nem mondtál, csak tudod, a lányok, nem szokták így levenni a ruhákat a fiúk előtt, mert, nos.... ez nem olyan dolog hogy bárkinek megtegyék. Szóval elég diszkrét... - próbálja elmagyarázni hogy miért rohant ki, de aztán most hogy megnyugodott, visszamegy a lánnyal. Letelepedik nem messze Angeltől az ágy szélére, és kissé ő is elpirul.
- Jah, hát szóval bocsánat... Khan vagyok, illetve így ismer mindenki aki ismer. Bár a hivatalos nevem Lorcan lenne... - teszi hozzá, és nem szól egy rossz szót sem, a fegyverre, csupán alaposan szemügyreveszi.
- Szép fegyver - dicséri meg, és a lányra pillant.
- Nekem lassan mennem kellene. Nem helyes itt lennem - jegyzi meg, nem biztos benne hogy megállná hogy ha itt marad, hogy ne érjen a lányhoz. Nem akarja elrontani ezzel a kialakuló barátságot.

Hozzászólások száma : 20 Join date : 2011. May. 29.

- Hát, szia.... Khan! - Kissé felnevet.
Úgy érzi, megnyugtatja a fiú jelenléte. Nagyon is. Így mikor az bejelenti, hogy távozni akar, előre lendül, elkapja a karját, és hatalmas, könyörgő szemekkel néz rá.
- Maradj itt... Ne menj el! Hiányoznál... - Mondja, és amennyire lehet, szorosan magához öleli Lorcan karját. - Miért ne lenne helyes, hogy itt vagy? Mi baj történhetne?
Kérdi őszinte tudatlanságban.
- Kérlek... Maradj velem. Még csak most ismertelek meg, ne hagyj itt máris!
A kérlelés elesettnek hangzik, és könyörgőnek, és a lány ajkai megremegnek. Valójában az ijedtségtől, bár ki tudja, hogy értelmezi majd a fiú.

- Szia kedves Angel - viszonozza mosolyogva bemutatkozást, bár kicsit megkésve, de ez igazán nem zavarja. Mikor menni készül ismét csak nem várt meglepetés fogadja, ugyanis a lány nem akarja hogy elmenjen. Elkapja a karját, mire természetesen megáll, és visszafordul.
- Szeretnéd hogy...ne menjek el? - pillant barna szemeivel meglepetten a lányra. Volt már dolga pár nővel, de eddig még sosem volt senki ilyen... közvetlen, vagy furcsa, a jó értelemben. Nem győz meglepődni Angel mellett.
- Hát én csak arra gondoltam, hogy talán nem vennéd jó néven ha... szóval itt maradnék - feleli az igazsághoz híven, majd még hozzáteszi, kis pírral az arcán.
- Tudod, te egy nagyon szép lány vagy Angel, én pedig egy egészséges férfi vagyok, így.. érzek bizonyos dolgokat hogy... és nem szeretném ha neked ebből bármi károd lenne - próbálja szépen körbemagyarázni a kissé tapasztalatlan lánynak, hogy bizony elég lenne egy csók, vagy akár csak egy puszi és testi jelei lennének a vonzalmának.
- Jól van jól van, maradok ha ennyire szeretnéd - telepedik vissza az ágy szélére, nem akarja hogy Angel szomorú legyen, valami fura oknál fogva, vonzódik a lányhoz, maga sem tudja miért. De nem volt véletlen hogy megismerte, elég sokszor látta már a plakátokon, és tetszett neki ez a nyílt, talán túl őszinte szempár.

Hozzászólások száma : 20 Join date : 2011. May. 29.

- Köszönöm! - Őszinte öröme egy hatalmas ölelésben tör ki, majd gyorsan hátraugrik. - Elnézést...
Füle hegyéig vörösödik, gyorsan törökülésbe ül újra, és összefonja karjait, nehogy véletlenül megint eszébe jusson ölelgetni a fiatalembert.
- Amúgy nem vagyok én olyan szép lány... Picit szeplős vagyok, túl széles az állam, és kicsik a melleim. - Mondja, mintha ez a téma teljesen megszokott és hétköznapi lenne a világban. Hiába, Angel nincs tisztában a társadalmi szabályokkal.
Eddig csak egyszer találkozott olyan sráccal, aki közeledni akart hozzá, és az elég csúnya harapásokkal végezte. Ráadásul ő annyit fogott fel a dologból, hogy a fiú rátámadott. Valljuk be: Angel a testiséggel semmilyen szempontból nincs tisztában, így a szemérmesség is távol áll tőle.
- Amúgy mesélj magadról! Vagy kérdezz! Vagy valami! Húúúú... Át akarom beszélgetni az egész éjszakát? Vagy nincs kedved beszélgetni? Mit csináljunk? - Láthatóan előtört belőle a cserfes kislány, de zöld szemei úgy csillognak, ajkai úgy remegnek az izgalomtól, úgy zihál némán, mintha az élete múlna a fiú válaszán. Látszik rajta, hogy legszívesebben Lorcan ölébe ugrana, átölelné, és telenyomná az arcát hálás csókokkal, de nem akarja elijeszteni a fiút, aki mintha furcsa mód félne tőle...

Kissé meglepődik - ismét - a kitörő örömön, aztán széles mosolyra húzódik a szája, vissza öleli a lányt, majd mikor elengedi ő is ezt teszi. Észreveszi a gesztust hogy összefonja a karjait, de nem tulajdonít neki sok jelentőséget.
- Akkor azt hiszem erről ég és föld a véleményünk. Szerintem szép vagy, a szeplők meg... nem is tudom, nekem hiányoznának ha nem lennének ott, és még növésben vagy, szóval még igencsak nagy az esélye hogy megnőnek a khm, melleid is, veled együtt. Pár év múlva biztos kicsit magasabb is leszel - jegyzi meg, és komolyan nem győz ámuldozni hogy éppen miről beszélgetnek. Más lányok, már régen felpofozták volna, és másoknak már ő is beszólt volna pár kellemetlen, szúrós megjegyzést. A kérésre kissé megvonja a vállát, nem szégyenlős, főleg a múltját nem szégyelli.
- Sok mindent nem tudok mesélni, itt születtem, és itt is élek Dreamicában. Anyám éjjeli pillangó, ennek ellenére szeretjük egymást, apámról sosem tudtam semmit, és nem is akarok. Később elkezdtem megélhetési lehetőségeket keresni, így tolvaj lettem, ebből élek a mai napig is, egy pár fős kis csapattal dolgozom, néha összeállunk egy-egy nagyobb melóra, aztán mindenki megy a maga dolgára... Persze gondosan kerüljük a maffiát, mivel egyszer majdnem nagyon ronda véget értünk mindannyian a jóvoltukból. - meséli röviden és tömören az élettörténetét, ami sosem tagad le.
- Nah és te? Mindig itt éltél? Vagy hogyan kerültél ebbe a raktárházba? - kérdezősködik ő is, és amennyire lehet kényelembe helyezi magát, de nem ér hozzá Angelhez, nem akar nagyon nyomulni, vagy udvariatlannak tűni, bár önmagában a feltételezés, egy udvarias tolvaj... nos érdekes.

Hozzászólások száma : 20 Join date : 2011. May. 29.

Angel arca elkomorodik, szeméből kihal a csillogás, helyére sötét árny költözik.
- Nem szívesen beszélnék róla, de pár dolgot azért elmondok, ha már ilyen őszinte voltál. A luxusnegyedből jöttem. Apám... Híres ember. Anyám meghalt, mikor megérkeztem. Apám ezért gyűlölt. Úgy gondolta, én öltem meg. Így is kezelt mindig. Utált. És egyik éjszaka... Megölt a házunkban egy kölyköt, majd kiadta két polgárvédelmisnek, hogy minden szemtanút öljenek meg. Én láttam az emeletről. Szöknöm kellett. Szívesen látott volna holtan. Mindig gyűlölt. De már kicsiként kiderült, hogy jó mérnök lenne belőlem, így ezt tanultam. És ide kerültem. - Meséli, és többször is olyan erővel szorítja ökölbe kezét, hogy ujjaiból kiszalad a vér, sőt, végül körmeivel még tenyerét is felsebzi. Szomorú-zordsággal mered maga elé.
- Nem kellettem még a saját apámnak sem... - Mondja szinte magának, és szemébe könnyek szöknek, de gyorsan kitörli.
- Elnézést... Nem szabad sírnom. Nem vagyok már kislány. Miről beszélgessünk?

Figyeli, hogyan változik meg a lány arca szinte pillanatok alatt. Elhűlve hallgatja a történetet, nem sejti ki lehet az apja, de ezek után nem is nagyon érdekli. Nem tud, még szánalmat, vagy haragot sem érezni olyan ember iránt, aki egy ilyen kincset dob el magától. Ilyen szempontból szerencsésnek mondhatja magát hogy őt legalább az anyja szerette és szereti is mai napig.
- Én... elnézést, nem akartam hogy erről kelljen beszélned... - jegyzi meg, és ahogy Angel szemében könnyek jelennek meg, előrébb nyúl, gyengéden a lány arca felé, és ha hagyják neki, letörli a könnyeket.
- Nem vagy ez igaz, de egy ilyen emlék... nem sok ember tud ezekkel élni... de te erős vagy, mert még mindig itt vagy - mondja Angelnek bíztatóan, és legszívesebben azt mondaná hogy "Nekem nagyon is kellessz.", ehelyett azonban kérdez.
- És a kutyád? Ő hogyan került hozzád? Nekem nincs állatom, de néha meg mernék esküdni rá hogy egy patkány üldöz, már többször szedtem ki éjszaka után, reggel a ruhám zsebéből...félelmetes egy állat - meséli, próbál egy kicsit jobb kedvet csinálni Angelnek, hogy ne gondoljon a szörnyeteg apjára.

Hozzászólások száma : 20 Join date : 2011. May. 29.

- Rébuszt kaptam valami távoli rokontól... És a nyakamon maradt. De szeretjük egymást, ő az egyetlen barátom... Legalábbis ő volt eddig az egyetlen. - Halványan elmosolyodik. - Tudtad, hogy egyes kultúrákban a patkány a bölcsesség és a bátorság jelképe? A jég hátán is megél. Vagy valahogy így szokott hangozni a mondás...
Egy cseppet elbizonytalanodik, majd eldől, fejét Lorcan lábára hajtja, és így, lentről néz föl a fiúra.
- Tudod néha elgondolkozom, hogy mi lett volna belőlem, ha apám szeret. Egy elkényeztetett kis liba lennék, aki ugyanolyan kicsinyes és kegyetlen, mint ő. Így legalább... Ember vagyok. Nem szörnyeteg...
A szavakat félig magának intézi, majd Lorcan szemébe néz.
- Ugye nem vagyok szörnyeteg? Te milyennek látsz?

- Jah értem. Szép kutya, és külön öröm hogy nem akar megenni - mosolyog a fiú, és az alvó állatra pillant. Mintha nem a feje felett beszélgetnének, alszik mint a bunda, a patkányos megjegyzésre kissé felvonja a szemöldökét.
- Akkor lehet hogy örökbe kellene fogadnom. A jég hátán én is megélek, de hogy bölcs és bátor lennék, hát nos inkább vakmerőnek mondanának vagy nem tudom... nem tekintem magam annak, nem akarok olyan lenni mint a Maffiás nagy kutyák. Egoista, és nagyképű, aki azt hiszi mindenre képes.. - húzza el kissé a száját, megveti ezeket az említett fejeseket, de egyszer szembe kell velük szállnia. Nem maradhat örökké a tolvajlás peremén.
- Embernek lenni mindig, minden körülmények között... nekem ezt tanította anyám - pillant a lányra és mosolyog.
- Nem dehogyis vagy te szörnyeteg, te egy nagyon szép lány vagy Angel, hidd el nekem kérlek - hezitál hogy kinyújtsa-e a kezét felé, majd végülis rászánja magát, és megcirógatja a lány arcát. Gyengéden maga felé fordítja az arcát, de nem erőltet semmit.
- Ha te szörnyeteg vagy, akkor én pokolbéli démon. Te nem tettél semmit, csupán láttál valamit, amit nem kellett volna. Ellenben én sok bűnt követtem el, hazudtam, loptam csaltam, és... borzalmas dolgokat tettem... - húzza vissza a kezét, nem akar nagyon Angel személyes terébe kerülni. Elfordítja a fejét, és félrenéz.

Hozzászólások száma : 20 Join date : 2011. May. 29.

Angel egyre beljebb furakodik Lorcan ölében, végül egy mozdulattal elkapja a fiú vállát, és felül. Khan ölében. A vállára hajtja a fejét, és úgy beszél. Igazából semmi hátsó szándék nincs a mozdulatok mögött, csak mint egy igazi kiscica, húsz percet fészkelődik elalvás előtt, és erre minden lehetséges térelemet, így most szegény Lorcant is felhasználja.
- Te olyan kedves vagy... Még nem is találkoztam ilyen kedves emberrel... - Hatalmasat ásít.
Fogja magát, és bizonyságot tesz arról, hogy ő aztán hihetetlenül hajlékony lány, mivel egyik lábát kinyújtva felemeli, majd elfordul, nem rúgja meg a fiatalembert, de a következő pillanatban már két comb öleli át a fiú derekát. Angel a vállához bújik, karjaival Khan hónai alatt nyúl át.
- Miért vagy velem ilyen kedves?

Érzi a lány fészkelődését, és felnyög egy kicsit, mert bizony lassan más is fészkelődne odalent, ami a lány érdeme, de Khannak okozna pokoli kínokat okoz már most. Ahogy elhelyezkedik és kérdez kicsit elmosolyogja magát, hiába, ő már csak ilyen kedves.
- Én már csak ilyen kedves alak vagyok, köszönd magadnak - vigyorodik el, mert mással nem biztos hogy az lenne. A következő pillanatban már szép, formás combok ölelik át, mire nyel egy nagyot, ezt már nem bírja így tovább. Gerjedelme, már nehezen titkolható el, így igyekszik úgy fordulni hogy Angel ne lássa premier plánból.
- Mert nagyon tetszel nekem... - suttogja, és földön túli erő kell hozzá hogy ne rohanja le a lányt, de inkább összeszorítja a fogát, nem használja ki a tapasztalatlanságot.

Hozzászólások száma : 20 Join date : 2011. May. 29.

- Köszönöm, édes vagy... - Mondja Angel félálomba merülve, majd szinte öntudatlanul puszit nyom a fiú nyakára.
Megint fészkelődni kezd: Valamiért a fiú eddig kényelmes öle most már kevésbé kényelmes, sőt... Kifejezetten kényelmetlen. Így hát hamarosan ledől Lorcanról, és elterül az ágyon. Pontosabban mint egy kis gombóc összegömbölyödik, és hatalmas, hálás sóhaj szakad fel a torkán. Egyik lábát álmában, merthogy eddigre már elaludt, megmozdítja, és a fiatalember lábát kezdi simogatni.
- Jó éjt, Khan... - És a következő pillanatban már szuszog is...

- Csupán őszinte, ami azt illeti... - jegyzi meg, mert valahogy kézenfekvőnek találja hogy a lánynak ne hazudjon, holott mindenki mással szemben hazudik mint a vízfolyás. Még tanítani sem kellett neki soha. Figyeli ahogyan elhelyezkedik, és mikor puszit kap, odanyúl a kezével, mintha nem hinné el hogy ő kapta, és hogy a lánytól. Aztán ahogy elhelyezkedik, alvó pozícióba Khan közelebb hajol, és egy lehelet finom puszit nyom a lány homlokára.
- Jó éjt, Angyalka - suttogja, és amennyire csak képes óvatosan, halkan felkel, és Rébuszt kikerülve kilép a szobából. A mosdó részt kezdi keresni, hogy megoldja a khm, lány okozta, igen égető "problémát".
~Még hogy angyal, egy boszorkány...Egy imádnivaló boszorkány...~
Kis idő elteltével, és határozottan jobb állapotban visszatér, és a lány mellé helyezkedik kiskifli-nagykiflibe és csak reménykedik benne hogy nem veszi a fejét érte. Ahogy hallgatja a lány egyenletes halk szuszogását, lassan őt is elnyomja az álom, így már nem veszi észre, hogy a szoba ajtón belopakodik egy szürke kis árny... egy patkány.

Hozzászólások száma : 20 Join date : 2011. May. 29.

Angel ébredezik... Óvatosan kibújik Lorcan karjai közül, és felkel. Lassan kinyit egy szekrényt, kivesz egy pár zoknit, fehérneműt, egy nadrágot és trikót és egy bő kockás inget. Ledobálja ezeket az íróasztalára, majd csendben elkezd vetkőzni. Ez nem jár minden siker nélkül, hisz mikor pizsamafelsőjét már ledobta, és épp nadrágjából bújna ki, meglök egy fém bögrét, amit ceruzatartónak használt. A bögre hatalmas robajjal zuhan le a földre, de a lány csak vállat von, és öltözik tovább. Ha Khan felébred a zajra, a bögre lezuhanásától kezdve végignézheti, ahogy Angel felöltözik. Egyedül a zoknit és a bő kockás inget hagyja az asztalon. A kis forradalmár ekkor nyújtózkodik egyet, majd odalép egy csőhöz, ami már régóta használaton kívül van, felugrik, elkapja, és húzódzkodni kezd.
- Egy... - Mondja, és halad, egészen huszonötig. Egy év alatt volt ideje megerősödni.
Mikor ezzel végez, nem is néz a fiúra, látszólag minden figyelmét az edzésre fordítja. Ügyesen felhúzza magát, lábait beakasztja a csőbe, majd fejét leengedi amennyire csak tudja, hogy utána felhúzza magát egészen a térdeiig. Ebből ötvenet csinál. Végül leengedi magát a földre, lábaira ráköt valamit, ami úgy csörög, mintha több kilónyi fogaskerék zörögne benne, felhúzza magát újra a csőre, de most kézzel tartja saját súlyát, és közben lábait emelgeti, míg nem szinte nyögve kimondja újra az ötvenet. Ekkor leengedi magát, és ha a fiú már felébredt, miközben leköti magáról a súlyokat, megszólal.
- Jó reggelt!

Nyugodt és békés éjszakája volt, messze sokkal jobb mint amilyen szokott. Általában gonosz rémálmok gyötrik, ami miatt keveset alszik, de erről persze senki nem tud, mindenkinek azt a mesét adja elő, hogy csupán nem volt álmos, és elég az a kevéske alvás, amit olyankor megejt. Pár óra. Felriad, valamikor hajnalban, de aztán vissza is alszik, miután meggyőződött róla, hogy minden rendben van, és senki nem tör az életére. Mikor Angel felébred, és kibújik a karjaiból, ő még alszik, csupán arra ébred fel riadtan mikor a bögre nagy robajjal leesik. Így van alkalma végig nézni ahogy a lány felöltözik. Ezúttal nem menekül ki a szobából, rájött hogy a lánynak ez természetes állapot, és nem érzi magát zavarban emiatt. Ahogy Angel edzeni kezdi magát, ő csak végigszánt ujjaival a haján, ezzel megoldotta a reggeli fésülködést, majd kibújik az ágyból, és leteríti a takarót. Aztán tesz egy kis kitérőt a mellékhelység fel, mint minden reggel. Elvégzi a dolgát, aztán kissé megmossa az arcát, felfrissül, és így megy vissza Angelhez. Most már ugyanaz az élénk csirkefogó mint tegnap este volt.
- Jó reggelt neked is - viszonozza a köszönést, majd hirtelen megkordul a gyomra. Mosolyogva pillant a lányra.
- Mi lenne ha most elmennénk, és meghívnálak egy reggelire? Cserébe a tegnap esti szállásért - javasolja, és kinyújtózik. Egyáltalán nem lóg ki a cseppet sem kocka alakú hasa, és nem is hatásvadász mozdulat, csupán egy egyszerű reggeli nyújtózkodás. A fiú lelógatja a lábát, és bújna bele a cipőjébe, amit este levett az alvás miatt, de ekkor felderül az arca, és a cipőt a lány felé nyújtja, benne van a patkány.
- Na, ezt mondtam neked, tegnap. Esküszöm követ ez az állat... - csóválja a fejét, és kilakoltatja a szürke kis állatot.

Hozzászólások száma : 20 Join date : 2011. May. 29.

- Nekem oké, bár nem tudok olyan helyet az iparnegyedben, ahol reggelizhetnénk, de rendben...
Mondja Angel, majd belenéz a cipőbe, és felnevet.
- Nem semmi, ravasz kis jószág! - Mosolyogva megsimogatja a patkányt, miközben a fiú kiebrudalja kényelmes szállásából. Ekkor az ágy mellett egy szőrös fej emelkedik fel: Rébusz. A levegőbe szagol, majd átveti magát az ágyon.
- Ne! Rébusz, ül! - Kiáltja Angel, de a kutya mintha nem hallaná. Fellök egy széket, majdnem felborítja az asztalt, és kikergeti a szobából a rágcsálót.
- Nyugi, nem kapja el... Soha nem kapja őket el. Csak szeret fogócskázni...
Mondja, majd felvesz egy törülközőt.
- Rendbe rakom magam, kis türelmet...
Ezzel belép a fürdőszobába. Úgy húsz perc múlva kisétál ruhák nélkül, csurom vizesen, és törölgeti magát. Ránéz a fiúra, majd eszébe jut, hogy mi történt előző nap.
- Jajj, bocsánat! - Suttogja, miközben elpirulva behúzódik újra a fürdőbe. - Van egy kartondoboz az íróasztalom mellett, benne ruhákkal... Hoznál nekem valamit? Valami olyat, ami tetszene neked, de kérlek, ne szoknyát, azoktól megőrülök... Csak a rend kedvéért veszem fel néha...

- Majd keresünk, azért én sem vagyok teljesen járatlan ebben az elátkozott városban ha már ott tartunk - mondja, és örömmel veszi tudomásul hogy ez bizony sikerült. Belebújik az immár patkánymentes cipőjébe, és ő részéről menet kész állapotba hozta magát. Mielőtt kitette volna a patkányt, ő is megsimogatta, mivel eddig mindig elrohant, és Khan gyanítja most is ezt tette volna ha nincs ilyen szorult helyzetben.
- Ahha, ha már ilyen gyakran felbukkan nálam, talán keresnem kellene neki valami nevet - filózik el a dolgon, és kissé megriad mikor Rébusz tűnik fel a színen, és elkezdi hajkurászni a kis állatot.
- Izé.. biztos vagy benne hogy nem öli meg? - itt a vége annak, hogy letagadja, nem érdekli a patkány sorsa. Máskülönben nem aggodalmaskodna érte. Csak biccent, hogy rendben, és elhever az ágyon gondosan ügyelve hogy cipője ne érintkezzen az ágyneművel. Mikor Angel besétál pőrén, kissé megdermed, és ott felejti a szemeit ahol talán nem kellene, aztán hirtelen mikor elfordulna Angel visszamenekül a fürdőbe. De Lorcannak már ma éjjel szép álmai lesznek ha ez eszébe jut. Megköszörüli a torkát és megszólal.
- Se.. Semmi baj, csak kérlek ilyesmit ne csinálj ha lehet - próbálja megfogalmazni normálisan hogy mit gondol, mert szíve szerint teljesen mást mondana, egészséges fiatal férfi lévén.
~Boszorkááány... átkozott boszorkány... de akkor is... nem tudom, nem kívánni...~
Kalandozik el a figyelme, majd szórakozottan biccent, és a dobozhoz lépve szemügyre veszi a ruhákat. Végül kiválaszt egy nadrágot, és egy laza felsőt, nem akarja hogy rajta kívül más is felismerje Angelt. Végigböngészi a ruhákat, és eldönti hogy egyszer csakazértis meg kell néznie Angelt szoknyában. Beadja neki a ruhákat, gondosan mellékel fehérneműt is hozzá.

Hozzászólások száma : 20 Join date : 2011. May. 29.

- Rendben, elnézést... - Hallatszik a szégyenkező hang, miközben odabent a ruhák surrognak, majd kilép Angel.
A nadrág talán egy kicsit túlságosan is feszül alakján a jó ízlés határai számára, a felső viszont elég bő ahhoz, hogy bárki bármit csaj sejthessen. A lány feltűzi haját, majd egy sapka alá bújtatja, végül még egy igencsak régimódi szemüveget is felrak. Végül a laza felső fölé még egy kockás munkásinget vesz fel, amit nem gombol be, csak a köldökénél megköti. Körbepillant, majd felkap egy jó három kilós franciakulcsot, és az ing alatt az övébe tűzi.
- Én kész vagyok, mehetünk! - mosolyog szélesen, és még rá is kacsint Lorcanra.
Ekkor üget be Rébusz a szobába, egy fején üldögélő patkánnyal.
- Mondd, kimegyünk a polgári negyedből? Mert ha igen, akkor jobb, ha Rébuszt itt hagyom. Ott elég feltűnő lenne... - Mondja kicsit szomorkásan a lány.

- Úgy érzem, van némi tanulnivalód a nőies viselkedésről - jegyzi meg a fiú vidáman csillogó szemekkel, szíves örömest lesz Angel mestere ha úgy kívánja, öröm lenne már maga a tanulás is, és hát némi kis gonoszkodás beleférne a viccesség határain belül. A nadrág láttán kissé nyel egy nagyobbat, mert hát szépen kiemeli amit tán nem kellene, Angel formás hátsóját, a póló viszont laza, alighogy látszik valami a nőiesség fentebbi jeléből. Nem sokan ismernék fel, figyeli ahogy felfegyverkezik, és aztán elindulna. De megpillantja a kutyát meg a patkányt, mire iszonyatos nevethetnékje támad. Nagyon aranyos, de főleg vicces jelenségnek tartja őket.
- Ez.. nagyon...ara..nyos - nyögi ki, és összeszedi magát lassacskán, és felkel.
- Nem, itt a szélén, ahol a nyomornegyed kezdődik, tudok egy kellemes helyet, és még csak nem is drága. Szóval jöhet Rébusz is, meg Bandita is ha akar. - nevezi el hirtelen az állatot, de nem erőlködik hogy megfogja.

» Angel Stray