A Polgári negyed utcái

Hozzászólások száma : 23 Join date : 2011. May. 25.

A polgári negyed nem a lepukkantság, de nem is a makulátlanság mintája. Néhol romosabb, omladozó házak, máshol újonnan épített, gyönyörű lakások magasodnak, majdnem mindenhol tíz emelet magasságban. Pár kivétel persze van: A kerület szélén inkább a 4-6 emeletes, míg szívében gyakran 16-20 emeletes épületek is találhatóak. Az utcafront tele üzletekkel, kocsmákkal, boltokkal. Több motel és hotel is található errefelé.
A járdákon néhol felbukkannak a hajléktalanok, de gyakrabban találkozni részeges alakokkal, vagy épp ópium, esetleg heroinfüggő szerencsétlenekkel, akiknek az élete már nem sokat ér. Viszonylag sokszor lehet összefutni a Polgárvédelem fehér sisakos rendfenntartóival, akik mozdulatlan acélmaszkjuk mögül gyanakodva méregetik a járókelőket.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2011. May. 25.

Esik az eső... Az átkozott eső mindent tönkre tud tenni. Egy randevút, egy üzleti megbeszélést, vagy egy esti sétát.
Ám William Snow szereti az eső. Mindig is szerette. Vízhatlan ballonkabátja és kalapja megvédi a kellemetlen nedvességtől, de nem zárja ki azt, amit szeret: Az üres utcákat, az eső pergését a kabáton, a friss zivatar illatát. Egy gázlámpás villanyoszlopnak dőlve nézi az üres utcát, a neonfényeket. Elrobog mellette egy kocsi, de nem nagyon zavartatja magát. Elővesz egy cigarettát, és rágyújt. Valahol halk blues dallamok ébredeznek, és egy mély férfi hang énekelni kezd. Egy hajléktalan előlép egy sikátorból, és bevásárlókocsiját tolva elhalad mellette. William számára ez Dreamica igazi arca.

Hozzászólások száma : 21 Join date : 2011. May. 27.

William Snow

Az utcák néptelek, aligha akad itt valami érdekesség, a szegénységtől eszüket vesztett csőcseléken kívül. Ahogy rágyújtassz, az eső is esni kezd, bár úgy tűnik téged nem igazán zavar, talán kitisztítja az ember fejét, talán csak vizes lesz, nem lehet tudni. Dreamicában semmi nem az aminek látszik.
- Azonnal gyere vissza mocskos szajha... - hangzik fel egy dühödt ordítás, majd ezt követően rá pár másodperccel egy halálra vált arcú nő viharzik el melletted. Mögötte késsel a kezében egy tagbaszakadt férfi, arca vörös a dühtől, és valószínűleg az alkoholtól is.
- Gyere vissza, és esküszöm kitépem azt a kis mocsadékot a hasadból asszony! - kiabál tovább, mire a nő hangosan felzokog, de nem lassít, nem áll meg, szalad tovább, a férfi pedig melléd ér.
- Átkozott nő...Az ember megtesz mindent neki, erre ez a hála... - morog egy sort, majd kifújja magát, és újra neki indul az útnak. Mikor befordulnak egy sarkon, a kukák mögül egy reszkető kisgyermek lép eléd.
- Kérem uram...ön Snow nyomozó ugye? Kérem... mentse meg a mamámat... én... nem tudok sokat fizetni érte, de az összes zsebpénzem, és még a papa pénzét is odaadom - nyújt feléd egy kis borítékot, és ha belenézel akkor kb 500 fontot találsz benne. Nem sok pénz, de kevésnek sem az.

A kislány

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2011. May. 25.

Snow már lépne is a férfi után, mikor a kislány megáll mellette. Szinte türelmesen megnézi a borítékot, majd visszaadja.
- Tartsd meg, kölyök! Jó lesz az cukorkára. - Mondja halványan elmosolyodva, majd a következő pillanatban meglendül. A cigarettát kiengedi az ujjai közül, egy pocsolya felé.
Ballonkabátja szinte barna szárnyként lobog mögötte, kalapja is csak azért nem esik le, mert elég erősen a fejébe nyomta. Befordul a sarkon, és szemével a fickót keresi, közben ökleit ropogtatja. Nem fog lőni. Épp elég, ha ájultra veri az ipsét, aztán elviszi az irodájába, és odakötözi egy székhez, hogy elbeszélgessen vele. Talán a biztonság kedvéért el is töri az ujjait.
Ha itt vannak az utcában, Snow lassan újra rágyújt, és úgy, hogy a férfi biztosan hallja, megszólal.
- Ejj, ejj, ejj... Milyen ocsmány dolog nőket bántani! Főleg, ha terhesek! - Mondja szinte mosolyogva, ajkai közt a cigarettával.

Hozzászólások száma : 21 Join date : 2011. May. 27.

William Snow

Ártatlan nagy szemeiben félelem tükröződik, félti a mamáját, és szinte kétségbeesetten kiabálnak a gondolatai. Mikor nem fogadod el a borítékot, meglepetés kúszik az arcocskára, és még hallhatod ahogy előre lendülsz hogy így motyog.
- A mamának igaza van... rendes ember... léteznek... - hallod ki a foszlányokat, és ha hátranéznél látnád hogy a kislány hálásan néz utánad, de ekkora eléred a sarkot, és befordulsz. Zsákutca, mint sejthetted, és a borgőzös férfi, éppen pofon cserdíti a feleségét. Mikor megszólalsz, feléd fordul, de nehezen fókuszál rád, és inkább hadonászik, míg az asszony lebukik, hogy ne a nyakát találja el a kés. Az idegen akár még veszélyes is lehetne, éles szemeiddel láthatod, mint nyomozó, hogy nem hagyományosan fogja a kést, hanem inkább csak lazán tartja. Talán katona lehetett mielőtt krónikus alkoholista lett.
- Te csak ebbe ne szólj bele, rohadék, az én nőm, azt teszek vele amit akarok... - bődül el, és visszafordul a nő felé, aki igyekszik messzebb kerülni a részeges fazontól. Persze, azt elönti az agyvíz.
- Hogy merészelsz nekem hátat fordítani, mikor beszélek hozzád asszony? HOGYAN? - kel ki magából, és felemeli a kését, és a nő hasa felé szúr, hogy beváltsa az ígéretét.
- Megölöm ezt a fattyút, és azt a mocsadék apját is ha megtudom ki az, és meg tudom... - rikácsolja még, szemmel láthatóan túltette magát azon, hogy bele szóltál az ügyeibe. Túl sokat ivott ahhoz hogy egyszerre több felé tudjon figyelni.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2011. May. 25.

- Azt már nem! - Morogja magának a magánnyomozó, és egy ezredmásodperc alatt felméri a helyzetet.
A távolság túl nagy, a férfi pedig láthatóan tudja, hogy használja a kést. Will nem veszíthet időt. Egyetlen mozdulattal előrántja a pisztolyát, és lő. Csak abban biztos, hogy a nőt nem találja el, abban nem, hogy a férfit mennyire éri a golyó, vagy egyáltalán eltalálja-e. Ahogy a lövés eldördül, ott áll, oldalát mutatva célpontja felé, kisterpeszben, lobogó ballonkabáttal, kissé lehajtott fejjel, szemét majdnem takaró kalappal, szájából kilógó, parázsló cigarettával. Mint egy noir regényből előlépett hős. Százkilencven centis testének minden izma megfeszül, ahogy várja az eredményt.

Hozzászólások száma : 21 Join date : 2011. May. 27.

William Snow

Elvakultan emeli a karját hogy lesújtson, a nő pedig éles, kétségbeesett hangon sikolt fel, majd megdermedni tűnik az idő. Egy dördülés hallatszik, és mint ha csak a kellék részese lenne, még a szél is elkezd fújni, pár kósza esőcseppet fújva a kalapod alá. Nem zavaróan, csupán érzed a nedvességet az arcodon. A részeg férfi döbbenten fordul feléd, jobb felkarjából, karmazsin piros kis folyamként csörgedezik a vér. Meglepetten néz rád, majd kis fáziskéséssel felordít, most jutott el az agyáig a fájdalom. Döngő léptekkel indul feléd, arcán veszett indulat.
- Ezt nagyon megbánod még te kutya... hogy szakadtál volna annak a szajha anyádnak a hasába... - szitkozódik, és léptei felgyorsulnak, futni kezd feléd, késsel a kezében, és éktelenül üvölt. Fájdalmat érez, de az ital, és a düh hajtja előre, nem hagyhatja szó nélkül hogy beleszólj a családi vitáikba.
- Tűűnj el innen, mert te is az asszony mellett végzed majd a hullazsákban... vagy taláán... Veled csal meg? Felejj, nyomorul, veled csal meg engem? - üvölt ahogy csak torkán kifér, és az útjába akadó kukát egy erőteljes rúgással repíti arrébb.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2011. May. 25.

Na ez már ismerős helyzet. Illegális bunyó, utcai harc, harcművészet, melyet nem lehet sehova besorolni. Szabályok nincsenek. Will maga is előrelendül. Futás közben rakja el a pisztolyt, majd a felé repülő kuka elé vetődik, és egy jól irányzott rúgással visszaküldi a feladónak. De nem áll meg. Fut a kuka után, és elrugaszkodik, hogy rávesse magát a férfira, és ökleivel csépelje az ürességbe.
Arcán a harc élvezete, az adrenalin okozta eufória, és a nőért érzett aggodalom egyszerre keveredik különös elegybe. Meg akarja menteni a nőt... Meg KELL mentenie a nőt. Anyját nem tudta. Ezt a nőt muszáj... Az élete múlik rajta. Mert belehal, ha nem segíthet...

Hozzászólások száma : 21 Join date : 2011. May. 27.

William Snow

Ahogy elteszed a pisztolyt az ellenfeled szinte nem is látja, ő csak azt látja hogy felé futsz és ez neki elég hogy még inkább dühöt érezzen, bár hogy hova fér belé ennyi harag és méreg, nem lehet tudni. A visszarúgott kukában átesik a férfi, mint aki nem érti hogyan került az oda, mikor ő elrúgta, de nem marad ideje ezen gondolkodni, mert máris ráveted magad. Elszántan feléd szúr, de csak az egyik csuklódat sikerül eltalálnia. A seb pici, vérzik, de igazán csak másnap fog fájni, most talán az adrenalintól nem is éreznéd igazán. Szinte elvész az ütéseid alatt, de te nem csillapodsz, úgy véled, meg KELL mentened a nőt, akit még csak nem is ismersz, de akinek a kislánya a vagyonukat adta volna neked az anyjáért cserébe.
- Rühes korcs... - nyögi ki a férfi, és egy fogat meg némi vért köp a földre, majd teli erőből gyomorszájba vág, és állcsúcson, miután összegörnyedsz. Egy pillanatra mintha eléd kerülne az univerzum összes csillaga, de a férfi nem támad újra. Zihálva veszi a levegőt, és kezében kezd lankadni a kés, a sebe ahol meglőtted, még mindig vérzik, és már érzi hogy fáj.
- Ezért még meglakolsz.... nagyon csúnya véget fogsz...hallod...? - nyögi ki, és összegörnyed, megérzi az ütéseid súlyát.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2011. May. 25.

William lassan ránéz a zokogó nőre, majd a férfira, és szörnyű felismerés ékelődik elméjébe. Ha ez a férfi felgyógyul, ugyanúgy rá fog támadni a nőre. És akkor lehet, hogy nem lesz itt. Nem lesz itt, hogy megvédje, és a kislány ugyanúgy fog járni, mint ő. És ekkor egy kis hang megszólal a fejében... Van elég fizetése, hogy ezt a családot eltartsa. Egy anya a két gyermekével... Will néha majd kicsit hiányban lesz, de őket el fogja tudni tartani. Max visszamegy mellékesben bunyózni. Előhúzza pisztolyát, és rátartja a férfira. Egyenesen a szemei közé céloz.
- Megütni egy nőt... Már az sem szép dolog... De egy újszülöttet fenyegetni... Egy kislány anyját fenyegetni... Egy... Te mocskos állat... - A nyomozó szinte sziszegi a szavakat.
És a következő percben meghúzza a ravaszt. A férfi, hacsak nincs titániumlap a fejében, meghal. Will lassan letérdel mellé.
- Jó éjszakát... Polgártárs... - Suttogja a szavakat, majd lecsukja a férfi szemét. Felegyenesedik, és elindul a nő felé, közben elrakja a pisztolyát.
- Jöjjön.. És ne aggódjon... Minden rendben lesz... Mindent megoldunk... Nem bántja többet...
Ha nem esne az eső, látható lenne, hogy Snow nyomozó szeméből könnyek peregnek.

Hozzászólások száma : 21 Join date : 2011. May. 27.

William Snow

Ahogy az terhes nőre nézel, eszedbe jut hogy mi van ha nem ez volt az első eset hogy kezet emelt rá, és ki tudja, bántotta-e valaha a kislányt akivel találkoztál. Aki ilyen gazságokra képes, az nem való emberek közé, legalábbis ilyen mód vélekedsz a dologról. kis gondolkodás után, előhúzod a fegyvered, és a férfi szeme közé célzol. Ő csak mered a csőre, de nem valószínű hogy látja, vagy tudatában lenne, mivel fenyegeted. A szavaidra felhorkan, és mondani készül valamit, de nem hagysz neki időt erre. A lövés eldördül, és egy sors megpecsételődött a Halál Csókjával.
- Ez, nem... - csak ennyit tud mondani, mielőtt üvegesedő szemekkel a földre zuhan, és arccal a sárban mozdulatlanul terül el. Számára ennyi volt. A nő felé indulsz aki keservesen zokog, és nem meri elhinni még hogy ennek vége. A férjének, annak a vadállatlak, a folyamatos erőszakoskodásnak... A nő rád emeli vörösre sírt szemét, ami ragyogó kék, ha éppen nincs bedagadva. Egy halovány lilás karikát vélhetsz felfedezni a bal szeme körül, nyilvánvalóvá téve, hogy a részeges alak nem először emelt kezet rá.
- Én...kö...köszönöm... - szipogja a nő, és amikor egészen közel érsz hozzá, nemes egyszerűséggel a nyakadba veti magát, és a válladon zokog, miközben valamit magyarázni próbál hogy milyen hálás neked, és hogy téged Isten keze vezérelt hozzá.
- Ca...Camille... a nevem... - nyögi ki nagy nehezen, miután kicsit csillapodik a zokogás.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2011. May. 25.

- Isten rég nem figyel erre a szigetre... Egymásra maradtunk...
Mondja William, miközben visszakíséri a nőt lányához, mielőtt még a Polgárvédelem arra tolná ocsmány pofáját. Nincs messze az irodája, és elgondolkodik.
- Maguk ketten vannak csak, hölgyem? - Kérdi halkan, de fél karral végig átöleli a nőt, hogy érezze, biztonságban van.
Ha a válasz igen, kettejüket elterelgeti a Snow magánnyomozó irodába, hogy kicsit legyen idejük megnyugodni. Ha nem, akkor hazakíséri őket, de bármely helyzetben tovább beszél.
- Maguk nem jártak ma ezen a környéken. Nem láttak engem. Azért ismernek, mert holnap eljön hozzám, és megkér, hogy nyomozzak a férje gyilkosa után, de nem fogok semmit találni. - Magyarázza halk, nyugodt hangon, nehogy bármelyiküknek is baja legyen egy értéktelen féreg lelövése miatt. - Ez nagyon fontos...

Hozzászólások száma : 21 Join date : 2011. May. 27.

William Snow

A megjegyzésre nem szól semmit, csak hüppögve jelzi hogy sajnos kénytelen egyetérteni ebben a megállapításban. Lassacskán csillapodik a zokogása, és mikor a kislányhoz értek, aki nem mozdult onnan, ahol találkozott veled, meg is szűnik, már csak a beszédén lehet hallatni hogy kicsit orrhangon beszél, meg természetesen a vörös szemein. Biccent.
- Igen uram, illetve nemsokára hárman leszünk... - jegyzi meg és kék szemének tekintete ellágyul, majd a nagyobbik lányára pillant, aki odaszalad a Mamához.
- Mama, mama... - kiáltja boldogan, az anya pedig szeretettel öleli magához kicsinyét. Megkönnyebbült hogy legalább neki nem esett semmi baja. Követnek a nem messze lévő nyomozói irodába, és az asszony hihetetlenül hálás a támogatásért.
- Értettük, igaz Nathaly? - pillant a kislányra. Majd vissza rád.
- Köszönöm uram, igazán hálás vagyok önnek, nem is tudom Guy mit tett volna velünk... - sóhajt fel, és megígéri hogy számíthatsz a hallgatásukra, hiszen gyakorlatilag az életükkel tartoznak neked.
- Akkor.. holnap? Nem lakunk messze, holnap eljöhetek... csak... önnek mikor lenne jó? - kérdezi, és kezdi magát összeszedni, így hogy gondolkodni, cselekedni, tervezni kell, könnyebben túlteszi magát férje halálán.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2011. May. 25.

- Holnap... - Will mosolyogva válaszol, és kissé meghajol. - Hölgyem...
Majd a kislányra néz, rákacsint, leveszi kalapját, és mélyen meghajol. - Hercegnő!
Végül rágyújt egy újabb cigarettára, vigyázva arra, hogy a füst ne menjen se a kismamára, se a leányzóra, és elgondolkozik.
- Holnap nincs dolgom... Jöjjön amikor szeretne. És ha gondolja, önt és a kislányát is szívesen várom egy ebédre... Nem vagyok a legjobb szakács, de azért megteszem amit tudok. Mit szól kiskegyed? És ön, Hercegnő? Van kedve velem tartani egy ebéden? Bár csak vándor lovag vagyok, és lovam sincs, de akkor is...
Mosolyog, és próbálja elfeledni az elfeledhetetlent. Egy ember vére a kezén szárad. De a jó cél érdekében ölte meg... Legalább is ezzel hitegeti magát.

Hozzászólások száma : 21 Join date : 2011. May. 27.

William Snow

- Rendben van...akkor.. majd benézek valamikor délelőtt mondjuk - feleli az asszony kis gondolkodás után, és nincs rossz szava a dohányzás ellen, ő is dohányzott, még évekkel ezelőtt abbahagyta, Nathaly kedvéért, mert várandós lett vele, és nem akarta hogy baja essen a füst miatt.
- Oh, ez igazán nagyon kedves öntől, uram - mosolyodik el, és elfogadja az ajánlatot, a kislány arca pedig felderül a Hercegnő szavakra.
- Komolyan mondja a bácsi? - pillant a mamájára, aki biccent, mire elneveti magát.
- Akkor jó, nem baj ha nincs lova, maga akkor is nagyon bátor ember... - jelenti ki teljes meggyőződéssel, és felnéz az anyjára, aki csak egyetérteni tud vele. Egyáltalán nem érez haragot, vagy bármi más negatív érzelmet irányodban. Végtelenül hálás.
- Akkor holnap látjuk egymást, Lovag úr - billenti meg mókásan a szoknyáját, ahogyan régen a kisasszonyok pukedliztek, és lányát átkarolva kiindul az irodából. Az ajtóból köszön el.
- Mindent nagyon köszönünk... - azzal még a kislány is integet neked, majd elmennek. Biztonságban hazaérnek, ahol az anya rendezi az aznapi teendőket, és fürdés után ágyba küldi a lányát. Ő maga még sokáig ébren hánykolódik.
- Köszönöm Uram, hogy az utamba vezérelted azt a férfit... - ad hálát istennek, mielőtt elalszik.

//Köszönöm a játékot.//

Tárgy: Re: A Polgári negyed utcái Szer. Jún. 01, 2011 9:50 am

Miután vége lett a koncertnek, és a klub is bezárt, Edward Hollan, hátán fekete keménytokban gitárjával, hosszú fekete köpenyben, széles karimájú fekete kalapban, búskomor kisugárzásával, elindul hazafelé, zsebre tett kézzel sétálgatva a nedves utcákon.
- Úgy látszik esett - jegyzi meg komor hangján, majd ráfordul az egyik nagyobb utcára. Hajnal fél öt révén senki sincs kint az utcákon, néhány ópiumtól és alkoholtól fetrengő fél-hullán, kívül. Az út hazáig, egy félhomályos, középszerű, harmadik emeleti lakásig, fél óra, amit meg is tesz, hacsak nem tarja fel valami.

Tárgy: Re: A Polgári negyed utcái Hétf. Jún. 06, 2011 9:11 am

Leérve az utcára sétál egy keveset, majd egy forgalmasabb résznél leint egy taxit.
Beülve a gépjárműbe odaszól a sofőrnek:
- A Castle kapujáig. - Veti oda, már-már mosolyogva, a meglett korú férfinak.
Közben gondolatai máshol járnak, nyoma sincs a rá jellemző búskomorságnak.

» A Szegénynegyed utcái
» Az Iparnegyed utcái
» A Cégnegyed utcái