Edward Hollan

Név: Edward Hollan

Nem: Férfi

Életkor: Emberi életkorban 53, kinézetre 25-27 körül (és nagyjából így is érzi magát, 25-27 évesnek).

Foglalkozás: Jazz zenész (gitár, ének)
(főképp bebop és noir, vegyítve egy kis blues-os hangzással).

Faj: Félig ember-félig Aleuon tünde.
(Aleuon tünde:
Az emberi életkornál kb. 3szor lassabban öregszik [fél tünde létére a karakter ugye ebből kevesebb előnyt kap],
nem jellemző különleges hajszín és nem meghökkentően szépek, viszont hihetetlen kisugárzásuk van, szebbek az átlagnál, megnyerőbbek, jobbak a szociális késségeik [empatikusabbak, manipulatívabbak, kellemesebb a hangjuk, tisztán beszélnek, -ehhez tartozik még hogy általában jó énekesek is-], de ezzel együtt feltűnőbbek is, nehezebben tudják elvonni magukról a figyelmet és testfelépítésükben sem az erő jellemző, ügyességük mint egy emberé. )

Kaszt: Különleges képessége kimondottan nincsen, hacsak a lassabban öregedést nem vesszük annak.

Előtörténet:
A világ alsóbb felén lévő kontinentális éghajlatú térségben született, egy ember apa és egy Aleuon tünde anya gyermekeként. A félvérűség általános dolognak számít, nem volt belőle diszkriminációs hátránya.
(Mondjuk valamiért a kontinens társadalmában főként tiszta vérű Aleuon-ok töltötték be a főbb pozíciókat, dehát az átlagembernek tökmindegy.)
Az apja egy kereskedő-léghajó kapitányaként dolgozott, anyja pedig, mint hivatásos háziasszony otthon.
24 éves volt, amikor az anyja, valamilyen nem meghatározott okból meggyilkolta az apját, majd végzett saját magával is. Ezután apja léghajójával minél messzebbre akart menekülni a szomorú emlékektől, mindent hátrahagyva világjárásra indult. A sok hosszú év alatt zenét tanult a legkülönbözőbb helyeken ahol ember járhat. Legtöbbet egy bizonyos John Oakland Thinburg tanította, aki lakhelyet és ételt adott neki, amíg nem tudott megélni a saját keresetéből. John részeges és depresszióra hajlamos volt, így amikor az egyik szokásos hétfő esti lerészegésénél felkötötte magát a gitárpántjával senki sem csodálkozott rajta. Edward itt tört össze lelkileg másodszor és zárkózott el mindenféle érzéstől végleg. Összeszedte a cuccait a lakásból, eltemettette John-t és erre a szigetre jött ami sötétségével, mint egy régi barátként üdvözölte Ed-et.
Rendkívül tehetséges, akárhová eljuthatna a zenéjével, mégis makacs módon és nemtörődömségből ezen a helyen letelepedett és éli a saját kisstílű életét, különféle bárokban lépve fel, sokakat megbolondítva -néha szó szerint is- a zenéjével.

Jellem: Művészlélek. Dohányzik, mindig álmos(ezt egyedül zenélés közben nem lehet érezni), mindig valami szürke, furcsán depressziós, sötét kisugárzása van, de nem visszataszító, csupán egy idő után lehangoló tud lenni a társasága, ha nem ismeri őt eléggé az ember. Sosem siet sehova, folyton késik.
Alapjában véve jószívű és segítőkész, de ez nem azt jelenti hogy naív, sőt, ha nem a zenei pályát választotta volna,
akár egy jobban kereső üzletember vagy gőztudós is lehetett volna.

Kinézet: 180-185 cm körüli, közepesen hosszú, sötét, MINDIG kócos haj, ápolt de hanyag külső, a cigiszagon kívül nem igazán észlelhetőek rajta a dohányzás ártalmai, vékony testalkat, átlagosnál szebb, feltűnőbb kinézet, szomorú, álmos szemek (barna). A bőre színe kicsit sápadtabb mint egy átlag emberé, bár lehet, hogy az életvitel teszi.

Kérlek rendezd kicsit az előtörténeted, hogy ne véletlenszerű helyeken legyenek sortörések. Ezen kívül Figyelj az írásjelekre: Vessző, pont legyen a helyén. Ahogy a mondatkezdő nagybetű is legyen meg. Tölts fel avatárt ami illik a karakteredhez. A többiről majd utána.

A sortörésért elnézést, így sikerült bemásolni a jegyzettömbből, ami viszont a helyesírásomat illeti: vesszőhibát nem találtam, ha akad benne, szerintem nem olyan helyen, ahol bármiféle megértésbeli problémát okozna. A nagybetűket jelen helyzetben egyátalán nem tartottam fontosnak olyanoknál mint pl.: jazz zenész vagy amikor az életkorát írtam le.
Kérlek szépen a piszlicsáré dolgokba ne kössél bele feleslegesen, megtanultam helyesen írni az általános iskolában. Nem akarom rögtön az indulásnál összerúgni a port senkivel, de úgy éreztem a kelleténél jobban le lettem teremtve annál mint amennyit ez az egész ért volna. Az avatárra meg hamarvást kerítek egy képet.

ÉS lenne még egy olyan kérdésem, a játék noir részével kapcsolatban, hogy ez az irányvonal mennyire engedékeny ? Úgy értem a noir-ban sokszor használnak obszcén kifejezéseket, lényegretörően és szabadszájúan fogalmaznak, tabu téma nem szokott lenni az ilyesféle történetekben. Mennyire van ilyen módon szabadságom a kifejezésben ? (És itt nem arra gondoltam, hogy végigkáromkodom az egész játékot, csupán a szóhasználat durvább lenne emiatt, nyersebb, sötét.)

Na szóval, kicseréltem az avatárt, hogy legyen arca, rendbe szedtem a sortöréseket amennyire érzésre ment, és kijavítottam a fellelt mondateleji nagybetű hiányosságokat is. És ami a legfontosabb, átírtam néhány részletet az Előtörténetben és a Jellemben.
Reményeim szerint, most már elég jó, hogy elkezdhessek játszani.