Ed csörgő kulcscsomóval teszi meg az utolsó pár lépcsőfokot, majd balra fordulva a második ajtónál megáll és lassan elfordítja a zárban a kulcsot. Belép, meggyújta a lámpa mellett heverő gyufával a petróleumlámpát, felakasztja a kabátját, leveszi a cipőjét és a kalapját, majd lerakja a gitártokot. Felemelve a lámpát halad tovább, majd egy pillanatra megáll a fürdőszobaajtó előtt és halkan így szól:
- Majd reggel.
Beérve a hálószobába lerakja a fényforrást egy kis asztalkára, majd szépen lassan gatyára vetkőzik és szinte bezuhan az ágyba. Egy pár másodperc múlva még megmozdul lekapcsolni a lámpát, majd álomba zuhan.
Másnap dél körül valami eltévelyedett madár csicsergésére kel fel, a nap átsüt a függöny szárnyai közt. Egy gesztikulálatlan hang kíséretében felkel, majd kivonul a fürdőszobába elintézni a mindenféle szokásos tevékenységeit ilyenkor.
Nem kelne fel egyik nap sem ilyen lelkesedéssel, de a körülményekre való tekintettel, boldogan teszi. (Még ha ez nem is nagyon látszik rajta.)
Uszkve fél óra múlva, egy törölközőben kitámolyog a fürdőszobából, majd direkt ezekre az alkalmakra tartogatott, tisztítóban mosattatott, viszonylag drága öltönyét magára véve felkapja a gitárját, felveszi a cipőjét, a kalapját és a kabátját, majd kilép a lépcsőházba.